egyszerűen csak eltűntem. nem akarok semmi ördöngős befejezőszöveget írni. az elmúlt egy hétben mind' a búcsúszöveget fogalmazgattam magamban, aztán "na, mégsem zárom be.." "de igen." rájöttem, az egésznek semmi értelme. pillanatok kérdése alatt elmegy az egész, és kész. csak firkantok ide valamit.

köszönök mindent. köszönöm azoknak, akik olvasták a lapot, de azoknak is, akik vették a fáradtságot, és inkább békem hagytak... egy fél év volt ide kiteregetve, és ennyi elég volt, hogy megutáljak itt mindent. köszönöm azoknak a bloggereknek, akik megtanítottak rá, hogy vegyem észre a szememben az orbitális gerendát, mert hanem kinyomja az agyvelőmet is. de ez csak egy példa. rengeteget tanultam innen, gp-ről, de más blogokról is.. s még mindig nincs benőve a fejem lágya, tudom, soha nem is lesz, és nem is kell, hogy belegyen, de azért ennyit tudom, hogy elértem. és majd valahol újrakezdem, tiszta lappal, más felfogással, nem mint ezt itt - és más linkkel. nem ezzel a sivár pastlife szarral, amire ha emlékezni akarok, csak döfköd, döfköd, és folyamatosan döfköd. és nem hagy nyugodni, mert mindig a múltbeli hibáimon akadok fenn, ez van.

talán egy másik blogon, talán egy másik életben, ...valahol..rámbukkansz. de ne próbálj elérni, mert sosem szerettem, ha megtalálnak. 

és holnap feljövök majd ide, lehet, hogy kitörlöm ezt a szöveget is. mert mindig, mindent megbánok, mindent lépésemet és minden leírt szót. de azzal talán még valami eltelik, még egy perc, és azzal be lesz fejezve, még egy szakaszt letudok az életemből.